Vörösmart a harmadik legnagyobb település a Járásban 974 lakossal, 16 utcával (1. maja, Maršala Tita, Dunavska, Mala Dunavska, Rajna, Mala Rajna, Košut Lajoša, Rak, Sportska, Jožef Atile, Željeznička, Adi Endre, Vašarište, Ružina, Planina).

Vörösmart gazdasága a mezőgazdasági termelésen alapul, főleg a messze földön is ismert bortermelésen.A Baranyai hegy déli oldalán amely Vörösmarthoz tartozik a legjobb a feltétel a kiváló borok keszitésére.

Borútjai, a katolikus és a református szurdok egyre gazdagabb kínálattal várja a falusi turizmus után vágyókat.A község legismertebb borászai a Gerstmájer család, Josić pincészet, Varga család, Čočić pincészet, és más családok, akik apáról fiúra adták át a borászat titkait.A gasztronómiai szolgáltatás képviselői közül említjük a Tőke Csárda, Monyorusi Vadászház és a Baranyai Udvar kínálatát.

Vörösmarton nyolcosztályos általános iskola működik magyar és horvát nyelven, valamint a Nyuszi Óvoda Tagozata is kétnyelvű.

A kultúra és a sport művelői közül a József Attila Művelődési Egyesületet, a Sárkány Labdarúgó Kulbot és a Horgyász Sporthorgász Egyesületet említjük, mint a legnagyobb múlttal rendelkezőket; rajtuk kívül más egyesületek is működnek.

Történelem

Krisztus előtt Vörösmart területe limes menti római kolónia volt, akkori neve Ad Novas. A Várhegy nevű falu menti határrészben 24 szögű castellum maradványait tárták fel a 18. században. 1246-ban neve Verusmorth néven szerepel. Középkori urai a Gara család tagjai voltak. Az 1500. év előtt Vörösmart Geréb Péter, Corvin Mátyás rokonának tulajdona volt, és a környék gazdasági központjának számított. 1719 táján német, majd néhány évtizeddel később magyar katolikusok érkeztek a faluba, addig lakosai magyar reformátusok voltak. A 18. század közepén került a község a bellyei uradalom tulajdonába. A 18. sz. végén 21 mesterember élt a faluban, de a lakosság többsége gazdálkodott. Gazdálkodói bort, gyümölcsöt termeltek és halászattal foglalkoztak.

Területén uradalmi vendéglő és szálláshely működött. 1818-ban 5 dunai malma és 1 patakmalma volt. A 19. sz.-ban állattenyésztéssel, szőlő- és bortermeléssel foglalkoznak, kereskedelme ekkor élénk, fejlődése töretlen. V. Ferdinánd király 1841-ben várossá nyilvánította. 1872-ben megépült a Vörösmart-Kopács védőgát, hossza 32 kilométer. A Duna szabályozása által növekedett a megművelhető földterület. 1881-ben igazi mezővárossá nőtt, 2276 lakossal. Lakossága 1948-ban 2278 fő volt. Ettől kezdve a lakosság száma folyamatosan csökkent, 1991-ben már csak 1235-en lakják. Mára ez a szám 974-re süllyedt. 15 utcája van. Vörösmarthoz (és Batinához) kötődik a középkori Vörös Márta legendája, aki vörös hajú hajadonként birtokolta a területet, és kocsijával a szakadék alatti Dunába hajtva öngyilkosságot követett el. Egyes források szerint a község magyar nevét (Vörösmarth) a legenda hősnőjéről kapta.