A 2011. népszámlálás szerint Csuzán 567 lakos él 6 utcában (Maršala Tita, Petefi Šandora, Košut Lajoša, Željeznička, Trg Ač Gedeona, 1. maja).
A lakosságcsökkenés ellenére Csúza mindjobban a turizmusról ismert. A Piros Csizma és a Kovács Csárda vendéglők gasztronómiai kínálata mellett a Kollár, Kováts és más borozók csalogatják ide a pihenésre, feledésre vágyó látogatókat. A vendégszobák száma látványosan növekszik.
Csúzán a Vörösmarti Általános Iskola tagozata működik, magyar és horvát nyelven, 1-4. osztályig és a Nyuszi Óvoda helyi tagozata magyar nyelven.
A helység nevezetes élénk kultúréletéről és kulturális egyesületeireőlCsárdás Művelődési Egyesület, valamint a Jókai Mór Kultúregyesület. Néhány évvel ezelőtt újult erővel beindult a sporttevékenység, megalakult a Columbus Labdarúgó Egyesület.
Történelem
Csúza az Árpád-házi királyok idején jött létre. Az első írott emlék 1252-ből származik, mely szerint IV. Béla Nána ispánnak ajándékozza ezt a területet. Neve Chuza, és a bodrogi uradalomhoz tartozott. A horvát elnevezés csak hangzásában hasonló, de jelentése nem áll kapcsolatban a falu magyar nevével. A XV.sz.-ban a siklósi uradalomhoz tartozik, a XVI.sz.-ban a falu ura Perényi Péter. A török hódoltság idején a mohácsi szandzsáknak fizet adót.
A falu központjában levő templomdomb alatti alagút körül régi pénzeket, abroncsokat, emberi csontokat találtak, mely arra enged következtetni, hogy itt török börtön volt.
A falu 1698-tól 1734-ig Savolyai Jenő tulajdona. 1780-ban Mária Terézia lánya, Krisztina ajándékba kapja a falut, s házassága révén a Habsburgok tulajdonába kerül. Első pecsétje 1772-ből származik, melyen a falu jelképeként eke és egy, a csőrében szőlőfürtöt tartó madár látható. Ez arra utal, hogy a falu lakói földművelők voltak.
Az első népszámlálás (1784.) szerint a falunak 681 lakosa volt, többségükben reformátusok.
Az 1848/49-es szabadságharc és forradalom után 1852-ben itt is megtörtént a jobbágyok felszabadítása. A faluban obeliszket emeltek Kossuthnak. Az 1920-as versailles-i békediktátumot követő határrendezés után lerombolták, de egy része, Kossuth domborműve épen maradt, s azt a falu kultúrházában őrzik ma is.