A puszták mint egy különleges gyártási gazdasági és társadalmi közösség a Drávaszög területén szervezettek a 19. században végén mint hirnökei a kapitalista termelési módnak a Belje keretében.
Mirkovac (Keselyűst) vagy Frigyesföld major a Belje nemesség által lakott 1850-ben . 1800 körül több mint 400 lakosa volt. 1914 az első világháború útán körülbelül 300 lakosa volt. Sokolovac (Katalin-puszta ) vagy Rampelföld birtok Almás-puszta és Tapolca egyesítésével 1860 táján jött létre, 1914-ben 169 lakosa volt. Jasenovac (Jesseföld) 1974-ben 260 lakosa volt.
Úgy indultak mint egy növénytermesztési és állattenyésztési központ és sajnos Sokolovac és Jasenovac Beljei farmként végezték. Ezek a tervezéssel épült Beljei települések,majoros szállások vagy puszták mint termelési gazdaság voltak megszervezve termelési feladattal amely a gazdasági udvar és műhely keretein belül történik.
A pusztáknak kialakult szociális infrastruktúrájuk iskolájuk, boltjuk, orvosi rendelőjük, művelődási házuk, közigazgatási épületük volt, és lakásaik voltak a munkások számára.
A gazdasági kapcsolat a baranyai dunai puszták között egy Beljei kisvasút, amely építése 1906-ban kezdődütt és egészen 1915-ig tartott. Összekötőtte a Zeleno polje-pusztát illetve Pélmonostor-Brestovac-Jasenovac- Mirkovac-Sokolovac- Zlatna Greda(Bokroshát)-Kazuk kikötő a Dunán. 1910-ben adták át a normalis vágányú vasútat. Pélmonostortól-Batináig 26 kilométer hosszuságban. Az utolsó utazása a kisvasútnak Sokolovactól Hercegszőlősig volt, amelyt 1952-ben adtak át, hamarosan elindult az ötlet az árú átrakodással Hercegszőlősön a kisvasútról a normális vágányu vonatra. Ettől hamarosan elálltak mivel előfordult, hogy eloltódott.
A puszták az új fiatalságukat a második világháború után tapasztalták meg, amikor a pusztákat munkások Horvátország más részeiről és Bosznia-Hercegovinából telepednek le. A puszták az új fiatalságukat mozik, korházak, kulturális klubok, labdarugó klubok és fejlődő társadalmi élettel éltek meg.
1957-ben a Belje ugy dönt, hogy fokozatosan beszünteti a 120 km kisvasútat, mert veszteséges volt. Ez a folyamat 1962-ig tart. Továbbáabban az időszakban 1966-1968-ig beszüntetik a normális vágányú vasútat is Pélmonostor-Batina. Változások a mezőgazdasági termelési technológiában és a nagy ipari létesítmények létrehozása a nagyobb városokban a puszták fokozatos elhagyását okozzák.
Az infrastruktúra hiánya különösen az iskola, egészségügyi és egyéb intézmények és az árvizek 1956-ban és 1978-ben felgyorsitják a puszták oltását elnépesedését.
A 60 évek elején a huszadik században elkezdődik az elvándorlási folyamat a baranyai pusztákról és csökken az életminőség.
Hogy a baranyai puszták ne tűnjenek el teljesen pozitiv példákat hozott az Európai Unió mint ahogy a helyi Zlatna Greda puszta példája is bemutatják, hogy az uniós források felhasználásáal a puszták átépítéssel új életre kelhetnek és üzembe helyezhetik a fennálló ipari örökségüket.
Ma Jeszeföld (Jasenovac) és Katalin-puszta kihalóban vannak. E két puszta fennmaradt lakosainak Hercegszőlősön és Csúza felé terveznek házakat építeni.
Keselyűs (Mirkovac) ragyogó példája a puszták tulélésének ahol ma körülbelül ötven család él.
A 2011-es népszámlálási adatok szerint Keselyűs (Mirkovac) 108, Jeszeföldnek (Jasenovac)35 es Katalin-pusztának (Sokolovac) pedig 14 lakosa volt.